Mikor a kisgyermek beleszületik egy családba, gondoskodnak róla, szeretgetik, elkezdi a családdal való együttélését. Figyel, érzékel, már születésétől fogva. Érzékeli a feszültséget, a kiegyensúlyozottságot, a határokat (már ha szabsz neki), feszegeti is azokat. Elkezdi az önálló kis életét, de ami a legfontosabb, másolja a környezetét. Így a családi mintázatokat is.
De mik is ezek a családi minták?
Általánosságban beszélhetünk a családi szoksárendszerekről, az adott helyzetekre adott válaszokról, az értékrendről, az elvárásokról. Sok minden beletartozhat ide.
- hogy kell bizonyos helyzetekben viselkedni
- hogy beszélnek egymással, másokkal a szülők, azaz a kommunikáció
- milyennek kell lennie egy jó szülőnek, egy jó gyereknek
- mi a családi értékrend
Aztán ott van a kommunikációban elrejtett mintázat:
Ilyenkor a szülő a saját meggyőződéseit továbbítja a gyermekének. Ha gyakran mondja , hogy az élet nehéz, a pénz mocskos, a gazdagok mind léhűtők, mindenért keményen meg kell dolgozni, az csak úgy nem jár, akkor a gyermeke ezek szerint fogja elkezdeni felnőtt életét is, hisz ebben a mintázatban élt, ezt a hitrendszert viszi magával.
És a fentieket követik a cselekedetekben elrejtett mintázatok. Ha megnézzük a generációkat, akkor egyértelműen felismerhetjük, ahogy nagyszüleink megcselekedtek bizonyos dolgokat, szüleink esetében is felfedezhetjük azokat. Például látták, ahogy az apuka virágot visz az anyukának, sokszor csak kedvességből vagy amikor beteg, akkor az édesanya hogy ápolja a párját, a mindennapi puszik, kedves simogatások is mintául szolgálnak. Ugyanakkor a durva beszéd, a fizikai bántalmazás mintáját is tovább viszi magával a gyermekünk és ő is ilyen módon reagál majd helyzetekre. A párválasztás is hasonlóképpen működik: pontosan olyan párt fogunk választani, amilyen anyukánk vagy apukánk.
A minták a családdal való együttélés során beégnek a tudatalattinkba, sokszor nem is sejtjük, hogy ezek a mintáink, csak ezek szerint élünk. Éppen ezért nehéz őket tetten érni és akár változtatni is rajtuk.
Kamaszkorban kezdődik meg a tudatosodás folyamata, amikor a kamasz felfedezi a hozott mintákat, lázad is ellenük és van rá mód, hogy azokon változtasson, amikkel nem ért egyet. Az emberek többsége azonban nincs tudatában a családi mintáknak, éppen ezért csak akkor kezdenek el gondolkodni azon, mi okozhatja, hogy újra és újra ugyanazokat a hibákat követik el, már megint, többedjére ugyanabban az élethelyzetben találják magukat. Ekkor kezdik el kapizsgálni, hogy valami minta lehet ebben, hisz a nagyi is így élt, vagy apu sem tudott egy normális nőt találni.
Mit tehetünk ekkor?
- Próbáljunk minél több mintát beazonosítani. Már az is sokat segít, ha nem a sötétben tapogatózunk. Ráadásul ez már elindít bennünket a tudatosodás folyamatában.
- A felismert minták közül válasszuk ki azt, amelyiken úgy ítéljük meg, hogy a legegyszerűbben, legkönnyebben tudunk változtatni és lássunk is ennek neki. Azért kis dologban gondolkodjunk, mert nagy változtatással nem biztos, hogy elbírunk és a cél az, hogy valóban megváltoztassuk egy szokásunkat és az tartós, végleg legyen.
- Feltétlenül kérjük külső szakértő segítségét azoknál a mintáknál, amiket nem tudtunk beazonosítani vagy nem tudjuk a módját, hogyan is változtassuk azt meg. Nem szégyen a segítségkérés, mert hatalmas munka a hozott minták átformálása. De ez az egyetlen útja annak, hogy ne kövesd el ugyanazokat a hibákat.
A változás fájdalmas, kihívásokkal teli folyamat, de mindenképp arra biztatlak, hogy vágj bele, mert ez által lesz teljes , boldog az életed és rengeteget tanulsz saját magadról is ezen az úton.